Sárga mellények a sötétben

Balog sötét sziluettje még alig vonult vissza a lépcsőház homályába, amikor a földszinti bejárati ajtó heves csikorgással vágódott ki. A sötét folyosót hirtelen két sárga láthatósági mellény vakító fénye pásztázta végig. Mögöttük Fekete Zoltán, a közös képviselő törtetett felfelé a lépcsőn, kezében egy frissen nyomtatott, sárga szélű jegyzőkönyvet lobogtatva.
A Katasztrófavédelem kirendelt ellenőrei nem teketóriáztak: a pincei gázszag és a ház elöregedett elektromos hálózatának összeomlása náluk azonnali piros riasztást ért. Fekete úr a második emeleti fordulóban állt meg, ahol a lakók gyanakvó lámpafényei szentjánosbogárként gyűltek köré.
– Hölgyeim és uraim, hivatalos ultimátumot kaptunk! – jelentette be a közös képviselő olyan teátrális pátosszal, mintha a Titanic süllyedését navigálná. – A hatóság életveszélyesnek minősítette az épületet. Két választásunk van: vagy azonnal befizetünk lakásonként kétmillió forint rendkívüli felújítási alapot, vagy három napon belül lepecsételik a kaput, és az egész házat lakatlanná nyilvánítják!
A gangon dermedt csend támadt. Dániel a zsebébe süllyesztett, zárolt telefonját szorongatta. Ha a házat kiürítik, az ő óvatosan felépített védelmi vonala is kártyavárként dől össze. Dr. Balog Henrik viszont a félhomályban elégedett mosolyt fojtott el: egy kényszerkiürítés szélén táncoló társasház a legszebb ajándék egy dögkeselyűként köröző ügyvédnek.
Lent, a földszinti kisbolt félhomályában Máté épp elemlámpafénynél fizetett a pultnál, miközben Szilágyi Marika halk suttogással adagolta az információt:
– Mondom én neked, Máté, Bálint nem csak úgy „jóban van” Erzsi mamával. Az az öregasszony eltitkolt fia! És ha igaz, amit a múltkor hallottam, akkor Enci meg Bálint... hát, jobb, ha nem gondolunk bele a rokoni szálakba.
A lépcsőházban eközben elszabadultak az indulatok: a lakók Fekete Zoltánt körbefogva követeltek magyarázatot, miközben Balog ügyvéd úr fagyos eleganciával lépett Dániel mellé, hogy a fülébe súgja a következő ajánlatot.