A professzor képlete

Balog még rásuttogni sem tudott Dániel fülemögébe, amikor a felettük lévő fordulóban felcsattant Dr. Bordás András recsegő, tanáros hangja. Az idős professzor a botjával ütemesen koppintott a kőlépcsőn, fagyos tekintettel mérve végig a sárga mellényes ellenőröket és Fekete Zoltánt.
– Mekkora méretes ostobaság! Ohm törvényét próbálják hatósági pecséttel átírni? R egyenlő U per I, ezt minden analfabétának tudnia kellene! Ha a főkapcsolónál átütött a szigetelés, az nem kétmilliós lakásonkénti sarc, hanem egy egyszerű földelési hiba a szuterén tápvezetékén!
A váratlan fizikai kiselőadás azonnal megbontotta a lépcsőház fojtogató feszültségét. Fekete Zoltán zavartan forgatta a jegyzőkönyvet, miközben a kétségbeesett lakók felmorajlottak. Dániel kihasználta a pillanatnyi figyelmetlenséget: határozott mozdulattal hátralépett a korláttól, végleg kikerülve Balog fojtogató közelségét. Zsebébe nyúlva vakon ütötte be a megerősítő kódot a kijelzőn, zárolva a kimentett adatbázist.
– A jogszabályok nem a feszültséget, hanem az életveszélyt mérik, professzor úr – sziszegte Balog hűvösen, de a tekintete már feszülten kereste a sötétben hátráló Dánielt. Bezeredi Melinda rémülten szorította magához a táskáját a korlátnál, míg a háttérben valaki már Erzsi néni eltűnt kockás füzetét emlegette. Dániel tudta: a professzor tudományos elterelése csak perceket nyert neki.