Sötét áramkörök, néma molekulák

A sötétségbe borult lépcsőházban a zseblámpák szűk fénycsóvái kísérteties árnyakat vetítettek a málladozó falakra. Dr. Bordás András még mindig a nyitott villanyóra-szekrény előtt ágált, és a váltóáram fizikai törvényeit ostorozta, miközben a lakók tehetetlenül zsörtölődtek a vaksötétben. A kilencedik emelet felől leérkező Marietta azonban nem fordított hátat az idős mérnöknek. A vegyészhallgató lány halk, de határozott hangon kapcsolt be a vitába, és a megszokott lakótelepi szópárbajok helyett meglepő módon precíz, termodinamikai és kémiai összefüggésekkel világított rá a hálózat túlterhelésének valódi okaira.
A gangon néhány pillanatra elcsendesedett a morgás. A ház ritka, intelligens pillanatainak egyike volt ez: az öreg professzor meglepetten, a szemüvege mögül hunyorogva hallgatta a lányt, aki nem söpörte le a nosztalgiáját, de kíméletlen tudományos pontossággal igazította ki az elavult számításait. Bordás bácsi kihúzta magát, zakója hajtókáját megigazította, és bár morogva hozzátette, hogy „azért az R egyenlő U per I törvényét még a mai fiatalságnak is illene tisztelnie”, a szemében felcsillant a régi tanári büszkeség.
A szellemi erőpróba emelkedett percei azonban gyorsan szertefoszlottak, amikor Marietta tekintete a másodlagos fénysugárban a félemeleti fordulóra tévedt. A félhomályos szegletben az anyja, Kerekes Lívia állott, és egy villanásnyi időre elhúzta a kabátja belső zsebét. Vele szemben Szabó Gábor állt, a kimerültségtől megtört, csapzott autószerelő, akinek az arca a félelemtől és az anyagi csőd rémétől szürkéllett a szűkös fényben.
Marietta gyomra összeszorult, ahogy felismerte a gyógyszeres dobozjelzést. Vegyészként pontosan tudta, mit tartalmaz az a bliszter: egy olyan erőteljes, kórházi használatra korlátozott nyugtatót, amely Gábor ismert szívpanaszaira és a munkahelyi szorongásaira szedett alapgyógyszereire ráadva életveszélyes légzésdepressziót okozhat. Az anyja épp most adta át a veszélyes keveréket a végsőkig elkeseredett szomszédnak.
A lány torkában bennszorult a levegő. Pontosan tudta, hogy Lívia miért vállalja ezt a szörnyű kockázatot: az ő egyetemi tandíja, a jövője és a megélhetésük lebeg a lebegő dobozok felett. Marietta a hideg linóleumon állva dermedt meg a morális válaszút előtt: ha hallgat, az anyja védelmében egy szomszéd életét kockáztatja, ha pedig közbelép, romba döntheti a saját családja törékeny biztonságát.