Titkos léptek a kiégett kismegszakító alatt

A sötét lépcsőház fojtogató melegében a salétromos falak közt elnehezedett a levegő. Dr. Bordás András még mindig a hatos lakás előtt gesztikulált a zseblámpa kúpjában, teljesen fütyülve a körülötte sűrűsödő feszültségre. „Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennénk lőve! Meg a háromforint hatvanas kenyér… R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kellene!” – harsogta az öreg mérnök a vak homályba, ügyet sem vetve arra, hogy felesége, Etelka éppen a háta mögött lépett ki a szűk ajtónyíláson.
Etelka nehéz, csábító parfümjének illata azonnal elfojtotta a folyosó por- és műanyagszagát. A negyvenhat éves nő finom selyemköntöse halkan suhogott, kerekded csípője és a sötétben is felsejlő, mélyen dekoltált nyakkivágása szinte mágnesként vonzotta a tekinteteket. Lépteinek lágy neszére a lépcsőn leérkező Toemai főtörzs torpant meg. A rendőr mélyhegedűshöz szokott, érzékeny ujjaival megigazította kissé félrenyomott egyenruha-gallérját; sötét tekintete a lámpafény szélén habozás nélkül Etelka formás vállára tévedt.
„Minden rendben, Bordás úr?” – kérdezte Toemai, de a hangja rekedtes volt a leplezetlen vágytól, ahogy közelebb lépett. Keze látszólag a szolgálati lámpát tartotta, de a félkörös árnyékban az ujjai diszkréten, mégis birtoklóan simítottak végig Etelka derekának finom ívén. A nő szinte észrevétlenül dőlt hozzá a sötétben, ajkain halvonalú, sokatmondó mosoly bujkált, ami Toemai hajnali, titkos borozgatásainak emlékét idézte fel a félhomályban.
„Rend? Ugyan, főtörzs úr!” – vágott közbe hirtelen egy metsző, száraz hang az első emeleti ajtó réséből. Erzsi néni résnyire nyitott kukucskálója mögül nem a vaksötét nézett vissza, hanem a mindent tudó, kegyetlen figyelem. Az öregasszony lassan kilépett a fordulóba, karba font kézzel, szemeiben hideg fenyegetéssel. „Miféle rendről beszél maguknál, amikor egyesek négyszögletes rendőrcsizmák nyomát hagyják a linóleumon hajnali négykor? És nem az áramot keresik, hanem a szomszédasszony meleg teáját…”
A levegő egy szempillantás alatt megfagyott Toemai és Etelka között. A főtörzs szája szélén elhalványult a magabiztos mosoly, karcsú, selyembe öltözött partnere pedig egyetlen apró mozdulattal húzódott el a férfitól, miközben Bordás bácsi gyanútlanul folytatta a váltóáram dicsőítését. Erzsi néni sziszegő, zsaroló utalása úgy lógott a sötét lépcsőház felett, mint egy élesre fent nyakazókés.