Sötét alkuk a földszinten

Dániel a piros pecsétes papírt szorongatva meredt a kijelzőjére, ahol még mindig ott virított a névtelen feladó fenyegető üzenete a tegnapi titkos felmondásáról, de a lépcsőház hirtelen moraja elterelte a figyelmét. Odalentről kétségbeesett léptek kopogása visszhangzott: Erika rohant át a kapualjon, szorosan a mellkasához ölelve a takaróba bugyolált csecsemőt, és egyenest Dr. Szabó földszinti magánrendelője felé tartott.
Bálint azonnal otthagyta Balogot meg a folyosón gyanakvóan szimatoló Erzsi nénit. Háromfokos ugrásokkal rohant le a lépcsőn, de mire a földszintre ért, a rendelő kopott tejüveges ajtója éles kattanással bezárult előtte. A férfi tehetetlen dühhel dörömbölni kezdett a faforgács ajtólapon.
– Nyisd ki, Szabó! – kiáltotta szaggatottan Bálint, miközben a pince felől szivárgó szúrós gázszag már a torkát marta.
Az üveg mögött felderengő árnyék megmozdult. Dr. Szabó reszkető, mégis fojtogatóan elszánt hangja szűrődött ki a résen.
– Egy tapodtat se tovább, Bálint! Erika nálam van a gyerekkel, és bezártam az ajtót. Balog Henrik ma este végleg behajtja rajtam a kártyaadósságot. Ha nem szerzel nekem fél órán belül készpénzt a kifizetésére, kisétálok a gangra. És nemcsak Encinek mesélem el az igazságot, de az egész ház meg fogja tudni, ki a gyerek apja.