Sötét akkord a második emeleten

A tompa dörrenés oka szerencsére nem a gázrobbanás volt, hanem Karesz bukott rockzenészi hiúsága. A második emeleten a hajdani frontember épp ekkor döntött úgy, hogy a lelkét nyomó feszültséget egy százwattos Marshall erősítővel tálalja a lakóközösségnek. Mivel az energiát illegálisan Sipos Bendi nyolc bömbölő kriptobányász gépének vezetékéről csapolta le, a ház elavult hálózata nem bírta a torzított gitárriff és a bitcoinbányászat szent szimbiózisát. Egy vakító kék ívfény és egy fülsiketítő pukkanás kíséretében a főkapcsoló feladta a harcot, és az egész épület vaksötétbe borult.
A rendelőben Dr. Szabó káromkodva ejtette el a kulcscsomót, miközben Erika elfojtott sikolya egybeolvadt a csecsemő üvöltésével. Bálint a sötétben vakon lökött egyet a meglepett orvoson, és kihasználva, hogy az elektromos zár a kimaradás miatt kioldott, feltépte az ajtót.
Odafent a lépcsőházban pillanatok alatt elszabadult a pokol. Szabó Gábor – aki alig egy perce még szokatlanul szervilis módon segített kabátot adni a mit sem sejtő Bordás professzorra, csak hogy elhallgattassa a gúnyosan mosolygó Etelkát – most zseblámpával a kezében rohant fel a lépcsőn. Dániel a telefonja kísérteties fényében botorkált elő, miközben Enci a falat tapogatva próbálta kitalálni, honnan árad a fojtogató szag. A lakók Karesz ajtajánál futottak össze, ahol a füstölgő gitárerősítő bűze már versenyt futott a pincei gázszaggal.
„Karesz, te szerencsétlen marha, nyisd ki!” – üvöltötte Gábor, és teljes erejéből belerúgott az ajtóba. A sötét folyosón egy szempillantás alatt tiszta lincshangulat kerekedett.