Kék fény a lépcsőfordulóban

Dániel hátrált egy lépést a Karesz ajtaja előtt dühöngő tömegből, ahogy a zsebében élesen megrezrent a telefonja. A kijelző kékesszürke fénye egy pillanatra megvilágította kétségbeesett arcát a sötét lépcsőfordulóban. Egy ismeretlen számról érkezett éles, rövid üzenet villant fel: „Tudom, mit tettél tegnap éjjel a szuterénben. Ugye nem akarod, hogy a kiérkező rendőrök is megtudják?”
Dániel gyomra görcsbe rándult, s a hideg izzadság azonnal kiverte a homlokát. A tegnap esti elkeseredett, kapkodó döntése – amit a saját egzisztenciális nyomása alatt, a félhomályban hozott meg – eddig abban a hitben ringatta, hogy senki sem látta. Kényszeresen leszegett fejjel pásztázta a lépcsőházban imbolygó zseblámpafényeket: a szomszédok üvöltöztek, Gábor dühödten verte a faajtót, de Dániel úgy érezte, a körülötte lévő tekintetek mind rá szegeződnek.
A lépcsőn ekkor bukkant fel Bálint, lihegve, zaklatottan, maga mögött hagyva a rendelő fojtogató légkörét. Tekintete egyetlen pillanatra találkozott Dánielével. Bálint mögött a félhomályban feltűnt Enci is, aki gyanakodva figyelte párja furcsa idegességét, miközben a patikárius Lívia és leánya, Marietta ijedten szorultak a falhoz a harmadik emeleti korlátnál. Dezső bácsi a 8-as lakás ajtaját résnyire nyitva reszkető kézzel próbált egy gyertyát meggyújtani, de a huzat azonnal eloltotta a pislákoló lángot.
A szúrós gázszag egyre töményebben áradt a lentről feláramló levegővel, miközben Dániel ujja tehetetlenül remegett a kijelző felett. Tudta, ha a lakók a pánik hatására bejelentést tesznek és kihívják a hatóságot az áramszünet meg a gázszivárgás miatt, a kiérkező járőrök nemcsak a főkapcsolót ellenőrzik majd, hanem a pincei tárolókat is. Az pedig egyet jelentene a teljes lebukással.