Sietős léptek a másodikon

Dániel elfordult a korláttól, ahogy az udvari kiabálás lassan elcsendesedett, ám a kapualj felől halk, fémes kattanás és egy autó gumiabroncsainak súrolódása ütötte meg a fülét. Az utcán egy sötétített üveges, fekete luxusterepjáró állt meg a ház bejárata előtt, járó motorral várakozva. Az első ajtó kinyílt, és Varga Nóra lépett ki belőle. Léptei zaklatottak voltak, drága bőrtáskáját görcsösen a mellkasához szorította, sápadt arcán pedig olyan rémület tükröződött, amilyet Dániel még sosem látott a mindig kimért, magabiztos nőn.
A luxusautó azonnal elhúzott, amint a kapu becsapódott mögötte. Nóra kapkodva szedte a fokokat a lépcsőházban, miközben folyamatosan a háta mögé pillantgatott, mintha valaki nyomban a sarkában lenne. A második emeleti fordulóban a saját ajtója felé sietett, de remegő keze cserbenhagyta: ahogy a kulcsait próbálta előhalászni, a táskájából kicsúszott egy kisméretű, nehéz ezüst pendrive és egy félbehajtott, cégjelzés nélküli boríték.
Dániel a saját ajtaja közelében állva megdermedt. Nóra észre sem vette a kőlapra hullott tárgyakat, csak berontott a lakásba, és hallhatóan kétszer ráfordította a zárban a kulcsot. A kattanás éles visszhangot vert a lépcsőház fojtogató csendjében. Dániel a földön heverő ezüst tárgyra nézett; a ház katasztrófavédelmi ultimátuma és a fenyegető csőd árnyékában Nóra pánikszerű visszatérése újabb veszedelmet sejtetett.