Selyemsuhogás a nyirkos betonfolyosón

A tizenkettes lakásban a gyógyszeres dobozok halk zizegését felváltja a bankjegyek száraz ropogása. Lívia kimérten simítja végére a tízszeresre hajtogatott bankókat, miközben vékony nyári blúzán át felsejlik lágy, mégis megkeményedett alakja. Dr. Szabó tekintete egyetlen szomjas pillanatra megakad az asszony kigombolt gallérján, ám a bűntudat és a Balog Henrik felé halmozódó adósság nyomása azonnal visszarántja a nyers valóságba. A doki markába szorítja a fekete nylonzacskót, majd némán kiront a fojtogató hőségű előszobából.
Marietta a szobája sötétjéből figyeli a férfi sietős lépteit. A vékony, fehér hálóingében az ablakpárkánynak támaszkodva várja a két épület közötti szűk udvar felől érkező hűs fuvallatot. Tekintete a szemközti ablakot kutatja: Ottó lámpája még ég. A fiatal vegyészhallgató lányban a vegytan pontos formulái összekeverednek a testét átjáró, vibráló nyári szorongással és a vágyakozással. Egyetlen mozdulattal bontja ki hosszú, sötét haját, szabadulni vágyva az anyja illegális üzleteinek terhes árnyékától.
Ezalatt a második emeleti linóleumon selyem suhogása tör meg a fojtogató csöndet. Varga Nóra lép ki a liftből testhezálló ruhájában, túláradó parfümfelhőt hagyva maga után a salétromos levegőben. A látszólag sikeres marketinges nő léptei lassúak, sarkának kopogása visszhangzik a falak között. Hiába a drága autó és a hibátlan külseje, a csipkés dekoltázs mögött olyan mély magánéleti válság feszül, amely hamarosan az egész folyosóra rászakad.
Kelemen Dániel éppen abban a pillanatban nyitja ki az ajtaját, hogy hűs levegőt szívjon a kék fényben izzó monitorja mögül. Szemei találkoznak Nóra csillogó, mégis megtört pillantásával; a két elmagányosodott ember között éles, szinte villamos feszültség vibrál a félhomályban. Dániel leplezni próbálja remegő kezeit, de a névtelen fenyegetés keltette paranoia és a nő közelségéből áradó tiszta vonzerő egyszerre bénítja meg.
A kémlelőnyílás mögül Várkonyi Gábor egyetlen rezdülésről sem marad le. A színház kiégett színésze gúnyos mosollyal, kéjesen szívja be a lépcsőházba szorult parfüm és félelem illatát. A falak mögött lassan kibontakozó dráma minden szereplője a saját szerepébe ragadt, s míg az emeletek között a vágy és a rettegés fonódik össze, a Vászoly utca 6. elektromos hálózata halk sercegéssel jelzi: a végső összeroppanás már elkerülhetetlen.