Hamis bizonylat a másodiki fordulóban

A másodiki folyosón megsűrűsödött a levegő. Kelemen Dániel görcsösen szorította a kilincset, miközben Varga Nóra parfümillata lassanként betöltötte a dohos lépcsőházat. A látszólag magabiztos marketinges nő tekintetében riadt bizonytalanság bujkált, amit a szomszédos ajtó mögött kukucskáló Várkonyi Gábor kéjesen ízlelgetett a sötétben. Dániel hallgatása már-már elviselhetetlenné vált, amikor a lépcsőforduló felől halk, ritmikus léptek zaja törte meg a dermedt csendet.
Köves Dezső emelkedett ki a homályból, karján egy konyharuhával letakart kistányérral, amelyből még áradt a frissen sült pogácsa melege. A nyolcvanas évek eleganciáját idéző kalapos úriember azonnal megérezte a levegőben vibráló feszültséget. Elegáns mozdulattal megskalpolta kalapját Nóra előtt, majd bűbájos mosollyal lépett a két elmagányosodott fiatal közé. Dezső bá nem csupán a ház jótevője volt; apró présgépével és precíziós eszközeivel pontosan tudta, kinek milyen hamisított közmű-igazolásra vagy stiklikre van szüksége a túléléshez.
„Jó estét kívánok a fiataloknak! A magányos estéket semmi sem oldja jobban, mint egy falat meleg tészta” – mondta halk, megnyugtató hangon, miközben nyújtotta a tányért. Dániel remegő ujjaival elvett egy pogácsát, s a nyomdász öregúr sokatmondó, meleg tekintete egyetlen pillanatra találkozott az adatelemző riadt szemeivel. Dezső bá pontosan látta a képernyők mögül kiszabadult férfi paranoiáját, de csöndben maradt, hiszen a Vászoly utca 6.-ban a szolidaritás legfőbb szabálya a hallgatás volt.
Mielőtt azonban a pillanat teljesen elernyedt volna, a szuterén felől dinamikus léptek kopogtak fel. Székely Ricsi lépcsőzött fel hetykén, vállán egy méretes, fekete sporttáskával. A csomagtartó-kereskedő vidám vigyorral köszönte meg a tízemeletes fojtogató csendjét, jelenléte azonnal szétoszlatta a nyomasztó drámát. Ricsi széles mozdulattal csapta be a korlátot, s közvetlen hangján máris kínálni kezdte a legújabb osztrák importból származó illatszereket.
„Nóra kedves, meghoztam a beígért márkás öblítőt és a francia parfümöt, féláron, ahogy megbeszéltük! Nem kell a boltban kifizetni a gatyádat is” – kacsintott a nőre Ricsi, miközben a táskájából elővillantak a zárjegy nélküli kincsek. Várkonyi a kémlelőnyílás mögött csalódottan szisszent fel, hiszen az iménti fojtogató feszültség egy csapásra átváltott a szürke zónás szomszédi üzletelés otthonos zajává.
Dániel lassan hátrált vissza a kék fénnyel izzó monitorja felé, de kezében a meleg pogácsával megértette: ezen a nyirkos betonfolyosón senki sem teljesen tiszta, s a felé irányuló rejtélyes fenyegetés ellen talán pont ezek az árnyékban gyökerező, szürke szálak jelenthetnek védelmet.