Rézretesz a sötétben

A kavargó gőzben Erika árnyéka suhant végig a földszinti folyosón. A kabátja alá rejtett, takaróba pólyált csecsemőt görcsösen a mellkasához szorítva nyitott be Dr. Szabó rendelőjébe. Bálint azonnal észrevette a gyors mozdulatot, és a veszekedő lakókat hátrahagyva lerohant a lépcsőn. Mire a tejüveges ajtóhoz ért, odabent már kattant a nehéz rézretesz.
– Doki, nyissa ki! – dörömbölt halkan, de elszántan Bálint, az üveg hideg felületére tapadva.
A finom függöny mögött megjelent az orvos megviselt, alváshiányos arca. Szabó felkattintott egy elemes lámpát, amely éles, sárgás fénnyel világította meg a vizsgálót. Erika riadtan ült a bőrkanapén, a nyüszítő gyermeket ringatva. A doki rést nyitott az ajtón, de a védőláncot rászerelve tartotta.
– Egyetlen fillérem sincs, Bálint – sziszegte az orvos, akiből dőlt az olcsó konyak szaga. – Balog Henrik holnap reggelig adott haladékot a kártyaásszal elbukott összegre. Ha nem szerzel nekem hárommilliót az ügyvéd ellen, Enci postaládájába még ma éjjel bedobom a kislány születési anyakönyvi kivonatát és az apasági tesztet.
Bálint feje zúgott. A lépcsőház felől a csőtörés vészjósló sziszegése és Fekete úr kiabálása hallatszott, de lenn, a sötét előtérben a fojtogató zsarolás hideg valósága teljesen megbénította.