Füst és sziszegés a lépcsőházban

A csöndet éles, sziszegő hang hasította át a földszint felől, majd a megégett műanyag és a forró gőz jellegzetes, fojtogató szaga csapott fel a lépcsőházban. Köves Dezső sárgás fénysugara megbicsaklott a hirtelen felszálló párafelhőben, ahogy az alsó szinten csattanás és egy elfojtott káromkodás visszhangzott.
– Tibor bá! Mi történt odalent? – kiáltott le Bálint a korlát fölött áthajolva, miközben a zseblámpája remegő fénykörét a mélybe irányította.
A korhadt lépcsőfokokon Kovács Tibor nehéz léptei kongtak. Az öreg villanyszerelő csavarkulccsal a kezében, lihegve bukkant elő a félhomályból.
– A túlterhelés elintézte a fővezetéket, és a hőtől elnyíródott a régi felszálló vízcső csatlakozása is! – morogta dühösen Tibor bá. – Ha nem zárjuk el azonnal a főcsapot a pincében, ázik az egész földszint, és a víz egyenesen a nyitott kapcsolószekrényre folyik!
A hírre az emeleti ajtók egymás után csapódtak ki. Dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyében, hűvös, de feszült arccal lépett a gangra, miközben Fekete Zoltán közös képviselőt kereste a tekintetével.
– Ugye látja, Fekete úr? – szólalt meg Balog éles, kimért hangon, kihasználva a ringatózó pánikot. – A ház infrastruktúrája romokban. Azonnal meg kell duplázni a felújítási alapot, különben holnapra életveszélyessé válik az épület!
A szuterén felől Székely Ricsi tűnt fel egy hatalmas szerelőlámpával és néhány osztrák import törölközővel a karján, széles, csupa jófejség mosollyal próbálva elütni a feszültséget.
– Nyugi, skacok, hoztam szerszámot meg törlőket, megoldjuk okosba’! – kiáltotta, de a lakók riadt tekinteteit nem tudta feloldani. Bálint és Dániel egymásra néztek: a sötét folyosón, a sziszegő gőzben mindenki attól tartott, hogy a műszaki csőd mögött valami sokkal veszélyesebb titok válik végleg láthatóvá.