Rémület a gang felett

Bálint lábujjhegyen hátrált fel a szuterén sötét lépcsőjén, igyekezve beolvadni a fal repedezett vakolatába, miközben Fekete Zoltán nehéz léptekkel elindult lefelé, zseblámpája éles fényével pásztázva a pincefolyosót. A közös képviselő dühös morgása végigsöpört az egész bérházon, mint a vihar előtti szél. Az emeleteken lakók gyanakvóan és feszülten figyelték a zajokat, a tegnap esti titok súlya alatt megbénulva.
A másodikon Karesz ajtaja éppen csak egy ujjnyira állt nyitva. A lecsúszott rockzenész arca teljesen sápadt volt, az örökös fülhallgatóját is félretolta, hogy jobban hallja, vajon a hatóságot vagy csak a rendőrséget hívta-e ki valaki a lakossági bejelentéssel. Rettegett attól, hogy a tegnap esti árammal való trükközése és az erősítője miatti balhé most végleg utoléri. Vele szemben Varga Nóra mereven állt a gang korlátjánál, ujjait görcsösen kulcsolta össze a köntöse zsebében. Ő sem mert megszólalni; a tegnap éjjeli gyanús mozgások után minden egyes lépcsőházi nesz közvetlen fenyegetésnek tűnt számára.
Lentebb, az első emeleti lefordulóban dr. Bordás András professzor reszkető kézzel babrált a villanyóra szekrényének zárlatos ajtajával. – R egyenlő U per I... ezt mindenkinek tudnia kellene – mormolta maga elé szaggatottan, de a hangjából teljesen hiányzott a szokásos kioktató él. Az aggastyán szemei tágra nyíltak a félelemtől. Tudta, hogy ha Fekete úr vagy a kiérkező hatóság tüzetesebben átvizsgálja a pincét, a tegnap esti titokzatos ügyletükre is fény derülhet. A ház lakói szinte lélegzetvisszafojtva lesték egymást a sötétedő réseken át, miközben lent a szuterén mélyén Fekete úr kulcsai baljóslatúan megcsörrentek.