Feszültség a tizedik ajtó mögött

A szuterénből felmorajló kulcscsörrenésre a tizedik lakás ajtaja is résnyire nyílt. Dr. Balog Henrik óvatosan lépett ki a gangra. A jéghideg eleganciájáról ismert ügyvéd most feszülten markolta meg a korlátot, a torkában lüktetett a félelem. Tudta, hogy ha a hatóság a lakossági bejelentés miatt átfésüli a házat, a Máté és Bianka ellen indított kényszerárverési ügyei, valamint a lakáshitel-csapda gyanús papírjai azonnal górcső alá kerülnek.
Az első emeleten Erzsi néni sápadt arca tűnt fel a félhomályban. Szaggatott, fojtott hangon sziszegte fel a lépcsőházba: „Zoltán ma is körbejárt a házban… mindent látott.” A figyelmeztetés Balognak szólt, aki megdermedve húzta vissza a fejét a sötétbe.
Eközben a pincében Bálint sarokba szorult. Fekete úr zseblámpájának éles csóvája már a falakat marta, így a biztonsági őrnek nem maradt más választása: bevetette magát a sötét folyosó mélyére, az ismeretlen férfi után. A sarokban Székely Ricsi bukkant fel, arcán a szokásos pofátlan, mégis feszült vigyorral. „Sietni kéne, barátom, mielőtt a közös képviselő rád zárja a rácsot” – suttogta, miközben a kezében tartott külföldi árukkal teli kartondobozt próbálta elrejteni a vizes hordók mögé. Bálint nem válaszolt, csak követte az idegen lépteit a vaksötét szuterénben.