A hivatalos pecsét árnyéka

A kapualj nehéz vaskapuja tompa csattanással vágódott be, de a lépcsőházat most nem az ismerős lakók sietős léptei verték fel. Két sötétkék egyenruhás katasztrófavédelmis és egy szürke kabátos építésügyi ellenőr lépett a belső udvarra, kezükben irattartókkal. Fekete Zoltán, a közös képviselő sápadtan, kapkodó lélegzettel sietett eléjük, miközben a homlokáról törölgette a hideg verejtéket. A pincéből felszivárgó fojtogató gázszag és a falak repedéseiből kikandikáló, megolvadt elektromos kábelek látványa nem hagyott kétséget: a lakossági bejelentés célba ért.
Az ellenőr rideg, gépies hangon olvasta fel a helyszíni jegyzőkönyv első pontjait, amelyek azonnal visszhangoztak a zárt gangokon. Az ultimátum kíméletlen volt: vagy harminc napon belül elindítják a csillagászati összegű kényszerfelújítást – amihez a lakóknak azonnal be kell fizetniük a megemelt felújítási alapot –, vagy a hatóság életveszélyessé nyilvánítja a társasházat, és elrendeli a teljes kiürítést.
Fent, az első emeleti folyosón Erzsi néni görcsösen kulcsolta össze a kezét. A szívébe maró rémülettel gondolt arra, mi lesz vele, ha el kell hagynia az otthonát, amit negyven éve szépítget. Kicsit odébb, a tizedik lakás résnyire nyitott ajtaja mögött Dr. Balog Henrik ujjai fehérre fehéredtek a kilincsen. Ha a hatósági vizsgálat mélyebbre ás, a lakáshitel-csapdák koholt papírjai és a Mátéék ellen indított kényszerárverések piszkos aktái mind a felszínre kerülnek. A hideg ügyvéd most először érezte, hogy kicsúszik a lába alól a talaj.
A pincében rekedt Bálint és Székely Ricsi egyszerre dermedtek meg a sötétben, hallva a fenti, határozott lépteket, amik a szuterén lejárata felé közelítettek. A tegnap esti titok és a csempészett áruk dobozai között sarokba szorítva tudták: ha a hatóság most kinyitja ezt a rácsot, nincs több menekvés.