Ráncok mögötti fenyegetés

Bálint tehetetlenül szorította ökölbe a kezét, de a zsarolás súlya alatt lassan visszahúzódott a lépcsőforduló sötétjébe. Szemében ott bujkált a bénító pánik, hiszen a családja és a jövője forgott kockán. Vincze Erzsébet nem követte őt; hideg pillantását a földszinti korlát felé fordította, ahol abban a pillanatban nyikordult meg az egyik ajtó retesze.
Horváth Bianka lépett ki a folyosóra, kezében egy kupac összekötözött kartondobozzal. A fiatal nő arca elgyötört volt a szüntelen anyagi szorongástól. Amint megpillantotta az otthonkás öregasszonyt, léptei habozóvá váltak, de elkerülni már nem tudta a találkozást.
– Milyen szorgalmas valaki ilyen későn – suttogta Erzsi néni, és a hangja szinte csöpögött az álságos együttérzéstől. – Bár ha én lennék a helyedben, kedvesem, nem a papírgyűjtéssel törődnék. Dr. Balog ügyvéd úr ma délután újra a földszinti rendelő körül ólálkodott. Azt beszélik, a bank nem vár tovább, és ha Mátéval nem hozzátok be a lemaradást a hét végéig, a ti lakásotok lesz a következő a kényszerárverési listán.
Bianka keze megremegett, a kartonok éles csikordulással csúsztak el egymáson. A hír megbénította: a hitelük törlesztése valóban vészesen elmaradt, de azt hitték, senki sem tud róla. Erzsi néni elégedett mosollyal simította meg a zsebében lapuló barna boríték sarkát, majd lassan megindult lefelé, maga után hagyva a rettegés újabb sötét hullámát.