Pult alatti figyelmeztetés

Dániel nem a saját lakása felé kanyarodott a másodikon, hanem a pániktól hajtva lefelé rohant a lépcsőn. A földszinti kapualj felől a Katasztrófavédelem egyenruhásainak nehéz léptei és az építésügyi hatóság éles hangja visszhangzott. Fekete Zoltán a sárga mappájával a kezében próbálta terelni a hivatalnokokat, de a folyosón eluralkodott a kaotikus feszültség.
Dániel a földszinti beugróban torpant meg, épp a kisbolt kirakata előtt. Szilágyi Marika az ajtóban állt, kezében egy csomag friss pékáruval, és intett a férfinak.
– Zoltán ma is kétszer körbejárt a házban a jegyzőkönyvvel, Dánielkám – jegyezte meg halkan az asszony, miközben figyelemmel kísérte a kapualjban hullámzó tömeget. – Azt beszélik a pultnál, hogy Balog úr már kora reggel a hatósági embereket várta lent. Ha igazak a hírek, a ház teljes hálózatát zárolni akarják.
Dániel gyomra görcsbe rándult. Marika szavai pontosan egybecsengtek azzal, amit Erzsi néni mondott a hálózati dobozról: Balog Henrik nem bízza a véletlenre a lakások sorsát. A digitális zsarolás és a fizikai kényszerintézkedés egyetlen összehangolt csapás része volt.
Amikor dr. Balog Henrik kilépett a kapualj homályából, és egy villanásra egyenesen Dániel szemébe nézett, a férfi tudta, hogy perceken belül döntenie kell: vagy eltünteti a szerverről a maradék logfájlokat, vagy a hatóságok jelenlétében borul rá az egész épületre a lebukás.