Az ultimátum árnyékában — új hang

Dániel hátrált egy lépést a kisbolt ajtajából, mielőtt dr. Balog Henrik teljesen ráfigyelhetett volna. A lépcsőfordulóban ekkorra már összegyűlt a lakók feszült keménymagja: Bálint öklei fehéredtek a korlátra szorulva, miközben Sipos Bendi a fülhallgatóját a nyakába lógatva, dühösen méregette a katasztrófavédelem egyenruhásait.
Fekete Zoltán remegő kézzel tartotta a sárga mappát, de a hatósági jegyzőkönyvből felolvasott szavai kíméletlenül csapódtak a dohos falak közé. A hálózat életveszélyes állapota miatt a hatóság ultimátumot adott: a társasháznak azonnal ki kell fizetnie egy csillagászati összegű kényszerfelújítást, különben az épületet hivatalosan lakatlanná nyilvánítják, és mindenkinek el kell hagynia a lakását.
– Ez képtelenség! Miből fizetnénk ki? – csattant fel Bálint, de a mondat közepén élesen felberregett a telefonja. Erika neve villant fel a kijelzőn egy beérkező fotóval, és a mellette álló Enci tekintete azonnal elkomorodott, ahogy a zsebéhez kapó férfi felé fordult.
Bartha Zsófia szorosabbra húzta a sálját, halk, szaggatott sóhajjal támaszkodott a falnak. Ebben a pillanatban dr. Balog Henrik lépett elő a kapualj árnyékából. Jéghideg nyugalommal igazította meg az öltönyét, és végignézett a megrettent lakókon.
– Természetesen a társasház menthető – szólalt meg Balog halk, mégis fojtogató hangon. – Egy kedvező ingatlanalapú áthidaló kölcsönnel azonnal rendezhető a felújítási alap hiánya.
Dániel zsebében ekkor újabb néma rezgés kíséretében villant fel a telefon. Az ismeretlen számról érkező üzenetben pontos logfájl-nevek és időbélyegek szerepeltek a tegnap éjszakai adatmanipulációjáról. A hatósági fenyegetés és a digitális zsarolás fogója egyszerre zárult rá.