Pletykabomba a lépcsőfordulóban

A hatósági ember szavait követő fagyos csendet a kapualjban nem a közös képviselő kétségbeesett jajveszékelése törte meg, hanem Erzsi néni ajtóláncának jól ismert, fémes csörrenése. Az idős hölgy úgy vágódott ki az 1. emeleti résen, mint egy rugós dobozból kipattanó, szigorú tekintetű lakótelepi dobozos figura.
– Kilakoltatás? Ugyan már, inkább a Fekete úr spórolási mániája miatt repülünk mind a levegőbe! – harsogta Erzsi néni, miközben elégedett gyanakvással méregette a sárga mellényes tiszteket, majd kárörvendő mosollyal Bálint mellé oldalazott. – Látja, Bálintka, maguknak bezzeg arra van idejük, hogy az emeleten drámázzanak! Nóra már ki is tette a hirdetést a Miri Csemege ablakára, úgyhogy Enci kénytelen lesz azzal a furcsa Rékával megosztani a szobát a másodikon... De nem is ez a lényeg!
Az idős asszony fenyegető közelségbe hajolt Bálinthoz, suttogásra fogva a hangját, bár az egész lépcsőházban visszhangzott a szava: – Ha már itt a katasztrófa: tegnap éjjel a nagyöreg Balog ügyvéd úr nem a saját luxuslakásába igyekezett, hanem a doki rendelőjéből osont ki egy vastag, megpúposodott mappával. Nézze csak meg! A nagyvonalú úr most úgy remeg a korlát mellett, mint a kocsonya. Lehet, hogy az ő számláján sincs elég pénz a kényszerfelújításra?
Balog Henrik valóban elfehéredett arccal támaszkodott a lépcsőkorlátnak, miközben Fekete Zoltán kétségbeesetten próbálta meggyőzni az ellenőröket, hogy a füstölő villanyóra csupán egy szakszerűtlen, ám teljesen jóindulatú lakossági tesztüzem volt. Dr. Szabó lezárt rendelőjének ajtaja mögül pedig éppen ekkor szűrődött ki Erika éles, fojtott kiabálása és az orvos dühödt csapkodása, ami végleg felborította a folyosó amúgy is puskaporos békéjét.