A hatósági ultimátum — új hang

Bálint tehetetlen dühhel engedte el a rendelő kilincsét, és elfehéredő ujjakkal lépett vissza a földszinti folyosóra. A bejárat melletti postaládáknál Enci éppen a hirdetőtáblára kitett számlákat böngészte, miközben Erzsi néni gyanakvóan figyelte őt a rácsos ablak mögül.
– Zoltán ma is egész nap körbejárt a házban, valami nagyon nem stimmel – mormogta az idős asszony az áthaladó Bálint felé, de mielőtt bárki válaszolhatott volna, a nehéz tölgyfa kapu robajjal sarkig tárult.
Fekete Zoltán lépott be a kapualjba, nyomában a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság két sárga mellényes ellenőrével. A bejáratnál várakozó Dr. Balog Henrik kimérten félrelépett, de elkeskenyedő szemmel követte a hivatalos embereket. A vezető tiszt megállt a lépcső tövében, és mappájából ki sem pillantva, éles hangon törte meg a fojtogató csöndet.
– A pincei gázszivárgás és a füstölő hálózat miatt az épület közvetlen életveszélyt jelent – jelentette ki szárazon. – Közlöm a döntést: vagy azonnal elindítják a csillagászati összegű kényszerfelújítást, amit a lakóknak azonnal be kell fizetniük, vagy a hatóság hivatalosan lakatlanná nyilvánítja a házat, és elrendeljük a teljes kilakoltatást.
A szavak súlya rátelepedett a lépcsőházra. Bálint gyomra görcsbe rándult: a rendelő mögé zárt titok és a nyakába szakadó anyagi csőd között hirtelen elmosódtak a határok.