Fojtogató alku a földszinten

Mialatt a kapualjat elárasztotta a tűzoltóautók vibráló kék fénye, a földszinti homályban vakmerő mozdulat törte meg a káoszt. Erika a karjában szorongatott csecsemővel és egy köteg sárgult kórházi irattal besurrant Dr. Szabó András leharcolt magánrendelőjébe. Bálint a lépcsőfordulóból vette észre a villanó kabátot, s dühtől tajtékozva rohant utána a kövezeten.
Mielőtt azonban elérte volna az ajtót, a tejüveg mögött kattant a nehéz rézzár. Dr. Szabó hidegvérrel fordította el a kulcsot.
– Nyisd ki, doki, ne játssz velem! – dörömbölt Bálint, miközben a szirénák zajában a bejárati kapu nagyot csattant.
– Nyugodj meg, Bálint, különben elszabadul a pokol – hallatszott a zárt ajtó túloldaláról az orvos rekedt, elgyötört hangja. – Erika nálam van, és az iratok is. Pontosan látom az apasági elismerő nyilatkozatot.
Bálint lélegzete elakadt, ujjai rászorultak a kilincsre.
– Balog Henrik szorongatja a nyakamat, a kártyaadósságom miatt holnap kényszerárverez – folytatta Szabó, fojtott, zsaroló tónusban. – Kétmillió forintra van szükségem. Ha nem szerzed meg, a teljes dokumentációt átadom Encinek és Erzsi néninek. Tudod jól, mi történik, ha a ház megtudja az eltitkolt gyereked történetét.