Piros filc és fekete pontok

Fekete Zoltán megelégedett bólintással vette tudomásul Bálint morgását, de a sárga szélű jegyzettömböt még nem tette el. Ehelyett látványos mozdulattal előhúzott egy piros filctollat a zakója zsebéből, és a lépcsőházi hirdetőtábla felé masírozott, mintha legalábbis egy hadműveleti térképet készülne berendezni a gyanútlan lakók ellen.
– És ha már így összejöttünk – folytatta a közös képviselő olyan élvezettel a hangjában, mint aki épp most talált rá a Házirend elfeledett, titkos paragrafusára –, külön felhívom a figyelmet a folyosókon felejtett tárgyakra! A Második Emeleti Gang Reorganizációja értelmében a futómuskátlik és a szobanövények sem képezhetnek torlaszt a menekülési útvonalon!
Enci keresztbe font karral figyelte a jelenetet, majd szúrós tekintettel Bálint felé fordult.
– Inkább azt mondd meg, miért nézett rád Erzsi néni úgy, mint aki épp a vagyonodat készül elárverezni? – suttogta gyanakvóan. – És miért lettél olyan sápadt, amint kiejtette a boríték szót?
Bálint gépiesen nyelt egyet. Fekete úr ekkor épp nagy csattanással rajzszögezte ki a frissen körmölt figyelmeztető cédulát a faliújságra. A szuterén mélyéből tompa Tosca-ária foszlánya szűrődött fel – Lugosi Jenő vélhetően a pincei irathalom felett melegítette a hangszálait –, de a közös képviselő azonnal feljegyezte ezt a rendbontást is a listájára.
– Erzsi néni csak... a régi közös költség elmaradások miatt aggódik – füllentette Bálint, miközben a faliórára pillantott. Az idő könyörtelenül telt, a fenyegető határidő pedig úgy lebegett felette, mint Fekete Zoltán lesújtó piros filctolla. – Menjünk fel, Enci, mielőtt a tisztelt házmester úr még a lépcsőfokok elhasználódásáért is számlát állít ki.