Pánik a kukucskáló mögött

A második emeleti lakás védelmében Kelemen Dániel úgy lapult a saját bejárati ajtója mögött, mintha legalábbis egy titkosügynök próbálna elvegyülni egy közérti sorban állás közben. A kukucskálón át látott szűk, halszemoptikás világban Dr. Balog kimért alakja épp lefelé ereszkedett a lépcsőn, miközben a ház gerendái fojtott reccsenéssel tiltakoztak a hatósági ultimátum súlya alatt.
Dániel zsebében ekkor nem egyszerűen megrezzent a telefon, hanem olyan mély, ritmikus vibrálásba kezdett, mint egy haldokló mosógép centrifugája. A kijelzőn felvillant az ismeretlen számról érkezett üzenet: „A tegnapi tranzakció elindult. Nincs visszaút.”
A kiégett adatelemző homlokán hideg verejtékcsepp indult meg lefelé, pontosan követve az inflációs görbe meredekségét. Tegnap éjjel, a harmadik pohár olcsó rozé és a teljes idegösszeomlás határán hozott egy döntést – egy olyan apró kattintást a céges adatbázis sötét sarkában, amiről azt hitte, senkinek sem tűnik fel. Ehhez képest most a lépcsőház minden egyes nyikorgása úgy hangzott, mintha a hatóságok a szomszéd ajtót törnék rászedetten.
Kétségbeesetten nyomkodta a kijelzőt, de a visszaszámláló gátlástalanul ketyegett tovább. Dániel kényszeresen végignézett a szobáján: a felhalmozott dobozos kávékon, a vibráló monitorokon és a gondosan reteszelt ablakon. A tegnap esti titok nemhogy eltemetődött volna, de mostantól percenként kért kamatot a maradék nyugalmából.