Zárlat a második emeleten — más fényben

Dániel még fel sem dolgozhatta a kijelzőn villogó fenyegetést, amikor a falak mélyéből gyomorremegtető, alacsony frekvenciájú búgás tört elő. Radó Károly a szomszéd lakásban láthatóan teljesen figyelmen kívül hagyta a lépcsőházban uralkodó hatósági feszültséget. A lecsúszott rockzenész jó néhány pohár olcsó konyak után épp ekkor döntött úgy, hogy maxra tekeri a bömbölő Marshall erősítőit. Fogalma sem volt róla, hogy a falba fúrt illegális vezetéke közvetlenül Sipos Bendegúz amúgy is határon pörgő, kriptobányászatra használt fázisára csatlakozott rá.
Amikor Karesz részegen belecsapott egy eltorzított E-moll akkordba, a hálózat megadta magát. A földszinti főkapcsoló felől fülsiketítő, pattogó dördülés hallatszott, amit egy vakító kék szikraeső kísért. A következő pillanatban a Vászoly utca 6. teljes egészében sötétségbe borult. A ventilátorok leálltak, a folyosói lámpák kihaló fénnyel elaludtak, és a néma vaksötétben azonnal szétterjedt a megolvadt műanyag édeskés szaga.
„Ez nem lehet igaz!” – ordított fel valaki a lenti lépcsőfordulóban.
Dániel óvatosan kinyitotta a bejárati ajtaját, a telefonja vakujával világítva maga elé. A folyosón másodpercek alatt lincshangulat alakult ki. Szabó Gábor dühösen, egy vaskos franciakulccsal a kezében rontott fel az emeletre, miközben Enci is kilépett a lakásából. „Karesz, te barom, nyisd ki!” – dörömbölt Gábor a zenész ajtaján. Enci fojtott hangon tette hozzá, hogy Toemai főtörzs igazán intézkedhetne már a házban ahelyett, hogy folyamatosan a lépcsőház körül sündörög. Karesz odabentről csak káromkodott a sötétben, miközben a felbőszült lakók köre egyre szorosabbra zárult az ajtó előtt.