Paktum a lépcsőfordulóban

Dr. Balog Henrik nem várt a válaszra a nyirkos lépcsőházban. Egyetlen kimért mozdulattal előhúzta a sötétbőr iratrendezőt a kabátja alól, és Fekete Zoltán felé nyújtotta.
– Zoltán, jegyezze fel: a cégem azonnali készfizető kezességet vállal a rendkívüli felújítási alapra. A hatóság megkapja a garanciát, az épület nem kerül lezárásra – mondta olyan hűvös bizonyossággal, mintha a döntés már órákkal ezelőtt megszületett volna.
Fekete Zoltán remegő ujjal nyúlt a tollért. A Katasztrófavédelem ellenőre elégedetten bólintott, majd a mappáját becsukva elindult a kapu felé. A közvetlen hatósági lezárás veszélye elhárulni látszott, de a ház lakóira váró árat sokkal súlyosabbnak ígérte az ügyvéd jelenléte.
Balog Henrik most Bálintra és Mátéra nézett. Tekintetében nem volt diadal, csupán a könyörtelen üzleti kalkuláció cold hidegsége.
– Tíz percet adok. Az irodám ajtaja nyitva áll. Ha elutasítják a mentőövet, a saját bankjaik fogják elárverezni az otthonaikat a következő hónapban.
Ahogy az ügyvéd elindult lefelé a kőlépcsőn, az első emeleti korlát mögül felcsattant Erzsi néni rekedt, vádaskodó hangja:
– Ne írjatok alá semmit! A borítékos pénzedről is tudok, Bálint! Ez az ember elviszi a fejetek felől a tetőt!
Bálint nem nézett fel az öregasszonyra. A fogát csikorgatva lassan elengedte a korlátot, és Máté kétségbeesett tekintetét kikerülve megindult Balog Henrik földszinti irodája felé.