Az ultimátum árnyékában

A kapualjban megállt a Katasztrófavédelem sárga mellényes ellenőre, és a lépcsőház alsó fordulójában összegyűlt lakók előtt kinyitotta a vaskos mappáját. Fekete Zoltán láthatóan remegő kézzel igazgatta a szemüvegét, miközben a tiszt hűvös, kimért hangon ismertette a jegyzőkönyvet: az elöregedett gázvezetékek és a túlterhelt villamoshálózat miatt az épület állapota közvetlen életveszélyt jelent.
– Két lehetőségük van – dörgött a tiszt hangja a vizes falak között. – Vagy azonnal elrendelik a rendkívüli felújítást, és befizetik a többszörösére emelt alapot, vagy holnap reggel kiadjuk a határozatot, és a házat lakatlanná nyilvánítjuk. Kilakoltatással.
A hírre megfagyott a levegő. Molnár Máté arca elfehéredett; az elszabadult törlesztőrészletei mellett egy többmilliós extra befizetés a biztos csődöt jelentette a fiatal párnak. Bálint a korlátot szorítva próbálta tartani a kemény ficsúr álarcát, de a fogai összeszorultak. Nem elég, hogy Enci épp a szomszédos lakásba cuccolt át, és a macsó egója vérzett a folyosói pletykák miatt, most a feje felett lévő tető is veszélybe került, miközben Erika a csecsemővel a lakásban várta a megoldást.
Dr. Balog Henrik ekkor tette meg a döntő lépést. Jéghideg eleganciával lépett Fekete Zoltán és a kétségbeesett lakók közé.
– Úgy vélem, felesleges a pánik – fordult halk, mégis vágó hangon Bálint és Máté felé. – A bankjaik nem fognak várni. Ha nincs fedezetük a kényszeralapra, a cégem még ma éjjel átvállalja a hiteleiket és a befizetést. Cserébe csupán a vételi jogi nyilatkozatokat kell aláírniuk. Még most, lent az irodámban.
A második emelet félhomályában Dániel szorosan az ajtóréshez tapadt. A zsebében lapuló telefon kijelzője még mindig a zsaroló üzenettől izzott, de a lépcsőházból felcsapó kapzsiság és csapdák szele ráébresztette: a fizikai és a digitális világ egyszerre zárul rá a házra.