Összeomlás a kiselosztónál

Dániel szobájában még fel sem gyulladt a lámpa, amikor a második emelet mélyéből fülsértő, torzított gitárbúgás rázta meg a falakat. Karesz részegen bekapcsolta a falat rázó Marshall erősítőket, amelyeket illegálisan a szomszéd kriptobányász hálózatára csatlakoztatott. A rendszer nem bírta a brutális terhelést.
A folyosói kiselosztó vakító, kék szikrázással, fülsiketítő durranással robbant fel a falban, és a Vászoly utca 6. egyetlen másodperc alatt borult teljes vaksötétbe. A levegőt azonnal elárasztotta az égett műanyag szaga, miközben a szuterénből Lugosi Jenő rémisztő Tosca-áriája csapott fel a sötétben, keveredve a biztosítéktábla felől szálló kénes füsttel.
A lépcsőházban kitört a pánik. Fekete Zoltán felordított a vaksötétben, amikor a mappája kiesett a kezéből, Bordás professzor pedig tehetetlen dühvel szidta a hálózat primitív túlméretezését. Erzsi néni zseblámpájának remegő, sárga fényköre megvilágította a lépcsőfordulót, ahol Bálint zsebében szüntelenül rezegni kezdett a telefon. A férfi zakójához lapuló barna boríték súlya szinte égette a mellkasát, miközben Erzsi néni szúrós pillantása a sötétben is megtalálta.
– Megölöm azt a zenészfajzatot! – ordította valaki a harmadikról, és a dübörgő léptek lincshangulatban indultak meg Karesz ajtaja felé. Dániel résnyire nyitotta saját ajtaját: a markában szorongatott pendrive hideg fémje most az egyetlen biztos pont volt a sötétben hömpölygő káosz közepette.