A kijelző hideg fénye

Dániel lassan visszahúzódott a saját ajtaja mögé, de a kilincset nem engedte el. A zsebében meglapuló telefon halk sziszegéssel vibrált fel a vaksötétben. A kijelző éles, hideg fénye megvilágította az izzadt tenyerét, amelyben Nóra pendrive-ját szorongatta. Az ismeretlen számról érkező üzenet mindössze egyetlen sorból állt: Ugye nem felejtetted el a tegnap esti átutalást? A számláló ketyeg.
A férfi gyomra egyetlen görcsbe rándult. A tegnap éjjeli döntése, amikor végső elkeseredésében belépett a védett adatbázisba, most sötét árnyékként nehezedett rá. A folyosóról felhangzó acsarkodás elhalkult a fülében, átadva a helyét a saját szaporázó szívverésének. Nem volt visszaút: ha a hálózat nem tér vissza, a szerver logjai végleg leleplezik.
A lépcsőház alsóbb szintjén dr. Balog Henrik szorongva lapult a falhoz, méregdrága öltönyét félve a vakolatportól. A sötétben attól rettegett, hogy valaki a kaotikus tolongásban kirántja az irat táskájából a kényszerárverési végzéseket. Nem messze tőle Székely Ricsi is mozdulatlanná dermedt a szuterén lejárójánál; a csomagtartóban lapuló, zárjegy nélküli dobozok gondolata hirtelen túl fojtogatóvá vált a hatósági lezárás árnyékában.
Kerekes Lívia 12-es lakásának ajtaja rést nyitott a homályban. A nő nem szólt egy szót sem, csak halkan összekoccintotta a zsebében lapuló, receptköteles üvegcséket, mielőtt visszaengedte volna a reteszt. Dániel a kijelző fényénél gyorsan gépelt egy szaggatott választ: Meglesz a garancia. Hagyd abba! – majd a telefonját a zsebébe süllyesztve visszalépett a folyosó feszült sötétjébe.