Opciós ajánlat a kapualjban

Bálint lenyelte a torkában gombóccá fagyott szorongást, és elindult lefelé a lépcsőn. Ha Dr. Szabó zugrendelője egy elhagyatott csatatérre hasonlított, akkor a földszinti kapualj maga volt a végrehajtási osztály gátlástalan kihelyezett irodája.
Dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyében úgy állt a faliújság mellett, mintha most lépett volna ki egy ingatlanmagazin címlapjáról, noha a lépcsőházból áradó nyirkos penészszag némi gúnnyal borította be drága parfümjének felhőjét. Máté ujjai láthatóan remegtek a piros csíkos boríték szélén.
– Tudja, Máté úr, a bank türelme véges, de az én befektetőcsoportom még lát némi szerény fantáziát abban a harmadik emeleti, szűkös ingatlanban – fogalmazott Balog halk, selymes hangon, amitől még a kaputelefon hangszerkészlete is megdermedt. – Ha Biankával péntekig aláírják a vételi opciót, a felhalmozott kamatokat elengedjük. Maguk pedig tiszta lappal, bár fedél nélkül távozhatnak.
Bálint a korlát mögött meglapulva figyelte a jelenetet. Pontosan tudta, hogy Balog Henrik hidegebb vérrel számolta a lakók nyomorát, mint egy rosszul bekötött villanyóra. De mielőtt közbeléphetett volna, az első emeleti ajtó csattanva vágódott ki.
– R egyenlő U per I, az istenfáját! – dörögte Dr. Bordás András a gangról letekintve, miközben zseblámpájával fenyegetően pontozta a levegőt. – Hát már a saját kapualjunkban sem lehet békében végrehajtani egy tisztességes áramkimaradást anélkül, hogy a hiénák ne a törlesztőrészletekről szónokolnának?!