A kényszerpálya íve

Bálint lassan engedte le elnehezült karját, ahogy a kémlelőablak kis lemeze csikordulva a helyére csúszott. A rendelő zárja felőli kattanás végérvényesen elvágta a menekülés útját. Bent a csecsemő halk nyüszítése hirtelen elhalt, mintha Erika a saját testével igyekezne elfojtani a gyermeke hangját a zsaroló orvos elől.
Dr. Szabó a homályos rendelőben nem vesztegette az időt. Remegő ujjal nyúlt a fiók mélyére rejtett gyógyszeres üvegért, fittyet hányva Erika rémült, könyörgő tekintetére. Az orvos nem elvekért küzdött, hanem a saját bőrét védte a nyakán ülő uzsorásoktól, és Bálint titka jelentette számára az egyetlen megmaradt fedezetet.
Bálint tehetetlenül hátrált néhány lépést a sötét lépcsőfordulóban. A tüdeje égett a feszültségtől. Képtelen lett volna most visszatérni a második emeletre Encihez, miközben a földszinti ajtó mögött a jövőjük forgott kockán. Amikor lepillantott a kapualj homályos ívére, a gyomra még jobban összerándult.
A bejáratnál Dr. Balog Henrik állt makulátlan öltönyében, jéghideg eleganciával. Előtte Máté szorongott elgyötörten; a fiatal fiú épp abban a pillanatban vette át a bank piros csíkos fizetési felszólítását az ügyvédtől. A lépcsőházban minden szintről fojtogató szorongás áradt, de Bálint pontosan tudta: Szabó ultimátuma miatt neki már percei maradtak a cselekvésre.