A sárga mappás fegyelem

Bordás professzor dörgő hangja még ki sem hunyt a lépcsőház boltívei alatt, amikor a negyedik emeletről kimért, koppanó léptek sora indult meg lefelé. Fekete Zoltán, a ház közös képviselője nem zseblámpával, hanem egy jéghideg fényű LED-es fejlámpával szerelve ereszkedett alá, kezében a már védjegyévé vált sárga műanyag iratrendezővel.
– Ha az úriemberek végeztek a fizikai és ingatlanirodai szónoklatokkal, felhívnám a figyelmet a Szervezeti és Működési Szabályzat 14-es cikkelyére – szólalt meg Fekete úr, hangjában a bürokrácia nyers szigorával. Lépteit megállította a másodikon, és a éles fénycsóvát közvetlenül a korlát mellé halmozott lomokra tekerte. – A folyosói menekülési útvonalon tárolt kartondobozok és a bejárati ajtó mellé támasztott gipszkarton-maradványok tűzvédelmi bírságot vonnak maguk után. Molnár úr, fél órája van eltakarítani a hulladékot, különben a közös költséghez terhelem a szállítási díjat.
Máté görcsösen szorította össze a száját, miközben a piros borítékot próbálta a kabátja zsebébe süllyeszteni. Balog Henrik száraz, gúnyos mosollyal igazította meg a nyakkendőjét; láthatóan élvezte, ahogy a lakók saját kisstílű szabályszegéseikbe fulladnak bele a pénzügyi szakadék szélén.
– Fekete úr, maga szerint ez a legsürgősebb probléma, miközben sötét van az egész házban? – szólt közbe Bálint a korlát árnyékából, de a képviselő egyetlen szigorú pillantással intette le.
– A szabály az szabály, Bálint úr. És ha már itt vagyunk: a szuterén előtti sárgaréz csövekre aggatott illegális kábelekről is született egy jegyzőkönyv. Aki nem felel meg a házirendnek, azzal szemben még ma este megteszem a hatósági bejelentést.