Ohm törvénye a gang felett

Bálint szinte lökte maga előtt az öregasszonyt, ahogy visszamenekült a rendelő védelmet nyújtó, de fojtogató félhomályába. Erika a sarokban kuporgott a gyerekkel, tágra nyílt, rémült szemmel lesve a férfi minden mozdulatát. Odakint, a lépcsőház visszhangos torkában eközben elszabadult a feszültség. Radó Károly, a kiégett rockzenész ordítva csapta be a lakása ajtaját, dühösen követelve az áramot a néma Marshall erősítőjéhez, miközben a gang korlátjának dőlve vádolta a házat az alkalmatlansággal.
A sötét lépcsőfordulóban Varga Nóra próbált láthatatlanná válni, de reszketése szinte hallható zizegéssé vált a hideg falak között. Balog úr papírjai még mindig ott égtek a táskájában, mint a parázs. A szuterén felől Székely Ricsi oson fel a lépcsőn, a csomagtartó-kereskedő minden neszre összerezzent; a fülébe jutott lakossági bejelentés és a hatóság híre teljesen megbénította az üzleti magabiztosságát.
Ekkor, mintegy abszurd ellenpontként, a harmadik emeletről felhangzott Dr. Bordás András dörmögő, pedáns hangja. „R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kellene, ahelyett, hogy itt hisztériáznak a vaksötétben! Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, akkor ma meg lennénk lőve!” A professzor fizikai tételei groteszk, mégis intelligens takaróként borultak a bérház lakóinak nyers szorongására, miközben a földszinten a zár kattanása jelezte: Bálint végleg bezárkózott az eltitkolt élete mögé.