Ohm-törvény a szirénázásban

Dániel óvatosan résnyire nyitotta a II. emeleti lakás ajtaját, hogy a folyosó homályába lesve meggyőződjön róla: nem a hatóságok indultak el a lépcsőn felfelé. A gangon azonban nem az egyenruhások fogadták, hanem a ház ritka, szürreálisan intelligens pillanatainak egyike. Dr. Bordás András állt a korlátnál kockás köntösében, és az udvaron csattanó tűzoltófejszék zaját hallgatva mélyenszántó előadást tartott a levegőnek az Ohm-törvény és a fizikai behatások visszaható korrelációjáról.
– R egyenlő U per I, ezt minden művelt embernek tudnia kellene, mielőtt kosfejjel betöri a kaput! – dörögte az öreg professzor teátrálisan, miközben Fekete Zoltán, a közös képviselő a háttérben akribikusan jegyzetelte a csendháborítási pontokat a kockás füzetébe. – Ha Tesla látná ezt a szakszerűtlen erődemonstrációt, azonnal visszakérné a váltóáramot!
A szuterén felől ekkor surrant fel a lépcsőn Székely Ricsi, aki a kabátja alá rejtett, csempészett ukrán öblítős flakonokkal próbált láthatatlanná válni. Dániel kivert verejtékkel mérte fel a helyzetet: míg odalent Bálint és a doktor épp egymás zsarolásával voltak elfoglalva, a második emeleten a ház lakói a puszta akadémiai elméletekkel próbálták kizárni a külvilág szirénázását. Ricsi egy gyors, bűnbánó pillantással Bordás professzor mögé húzódott, bízva abban, hogy a fizika törvényei megvédik a hatósági figyelmtől.
– Dániel fiam, maga meg mit sápad úgy? – fordult felé Bordás úr szigorú tanári tekintettel. – Csak nem a villanyóra túlfeszültsége miatt aggódik? Én még ettem a három forint hatvan filléres kenyérből, engem egy kis hatósági csetepaté nem zökkent ki!
Dániel csak nagy nehezen tudott nyelni egyet, miközben zsebében újra megremegett a telefon, jelezve, hogy a zsaroló üzenetek küldője nagyon is a közelben jár.