A múlt sárguló lenyomata

Dániel elfordította a fejét a villódzó kijelzőről, mert a kapualj felől magassarkú cipők éles kopogása verte fel a lépcsőház feszült csendjét. Egy elegáns, sötét kabátos nő lépett be a belső udvarra, kezében egy kopottas kartonmappával. Bezerédi Melinda volt az, Erzsi mama egykori nevelt lánya, Ferdinánd lánya, aki Bálinttal nőtt fel, és aki most céltudatosan lépkedett a gangon. Jövetele azonnal megváltoztatta a nehéz, szirénázástól terhes levegőt. Szilágyi Marika, a ház nem hivatalos krónikása, a földszinti sarokból azonnal követte a nő minden mozdulatát.
Melinda meg sem állt az első emeletig, ahol Erzsi mama már résnyire nyitott ajtóval várta. Ahogy a nő belépett a lakásba, a mappából kicsúszott és a küszöbre esett egy megsárgult, szélén töredezett fekete-fehér fénykép. Marika éles szeme a félhomályban is azonnal bemérte a papírlapot: a fotón Erzsi mama, az öreg Bezerédi, Melinda, Enci és a gyermek Bálint álltak egymás mellett, mint egy igazi család.
Erzsi mama riadtan kapta fel a képet, de a lelepleződés pillanata már visszavonhatatlan volt. Ebben a feszült másodpercben a lépcsőházi lámpák hangos zúgással vibrálni kezdtek, majd a hálózat túlterheltsége miatt teljesen kialudtak, sötétségbe borítva a gangot. Csak Fekete Zoltán dühös zseblámpájának fénysugara hasított bele a hirtelen támadt homályba.