Nyirkos karton a sötét lépcsőorsóban

A második emeleti folyosót elárasztó koromsötétben Radó Karesz végül résnyire nyitotta az ajtaját. Bortól fűtött, izzadt arca sárgásan derengett fel a Gábor kezében remegő elemlámpa fénysugarában. Enci karba font kézzel, dühtől szikrázó tekintettel lépett a megriadt zenész elé; kispalugyi neveltetésének nyers keménysége és női büszkesége egyszerre csapott ki belőle. „Ugye tudod, hogy ha a fagyasztók leolvadnak, a te gitárodon fogjuk kisütni a húst?” – sziszegte, miközben Karesz dadogva próbálta Bendire és a kriptobányászatra kenni a biztosítékok összeomlását.
A szinttel lejjebb uralkodó csendbe ekkor nehéz, határozott léptek zaja vegyült. Bálint igyekezett felfelé a félhomályos lépcsőházban, egyenruhájának felső gombjait kioldva, még a huszonnégy órás szolgálat feszültségével a testében. Az áramszünet okozta káoszban rendet akart tenni, de mielőtt elérhette volna az emeletre vezető fordulót, egy törékeny, mégis fojtogatóan jelenlévő árnyék lépett ki az első emeleti sarokból.
Vincze Erzsébet, azaz Erzsi néni, mintha csak a sötétségből formálódott volna meg. Otthoni kötött kardigánjában, merev tartással állta útját a biztonsági őrnek. „Lassan a testtel, Bálintka” – mondta halkan, de a hangjában olyan metsző hidegség volt, ami azonnal megállította a férfit. Erzsi néni nem emelte fel a hangját, tudta jól, hogy ebben a házban a suttogásnak van a legnagyobb súlya.
A szikár idős asszony az omladozó vakolatú fal tövében lassú mozdulattal előhúzott a zsebéből egy vastag, megfakult barna borítékot. „Tudod, a Vászoly utcában semmi nem marad örökre rejtve” – lépett közelebb, és a boríték sarkával megkocogtatta Bálint mellkasát. „Ha nem rendezed el még ma azt a kis elmaradást, és nem teszed meg, amit kértem, ez a boríték Enci kezébe kerül. Meglátjuk, mit szól majd a kedvesed, amikor megtudja az eltitkolt gyermeked és Erika teljes igazságát. Ugye nem akarod, hogy megtudja, kinek a lakásában éltek valójában?”
Bálint torkán akad a levegő. A barna borítékban lapuló dokumentumok – a szomszédos szuterénből származó hamisított igazolások és a rendelői receptmásolatok – egyetlen pillanat alatt rombolhatták volna porig a függetlenségéről táplált illúzióit. Megkövülten nyúlt a kartonért, de Erzsi néni visszahúzta a kezét, és csendes, elégedett mosollyal simította vissza a borítékot a zsebébe. Megmutatta az erőviszonyokat: a tízemeletes tömb láthatatlan szálai mind az ő ujjaira voltak tekeredve.
Fent, a második emeleten Enci határozott hangja még mindig tisztán csendült át a vékony panelrétegeken, mit sem sejtve arról, hogy a lába alatt, a nyirkos lépcsőforduló homályában épp most pecsételődött meg a sorsuk. Bálint csak állt a sötétben, kezében az elem lámpájával, miközben Erzsi néni néma léptekkel visszahúzódott az 1-es lakás ajtaja mögé.