Nóra gyanús mozgása a káoszban

Bálint lába alatt a remegés felerősödött, ahogy a vízcsobogásba egy mély, tompa recsegés vegyült. A mennyezetből egyre nagyobb darabok hullottak, a sötétben alig láthatóan. Kétségbeesetten kapkodta a levegőt, a csecsemő képe égetően égett a retináján. Dr. Szabó rendelője, a bezárt ajtó… a kulcs Dr. Szabó zsebében volt, de az orvosnak nyoma veszett a káoszban. A sötétben tapogatózva, egy hirtelen elhatározással, elindult a lépcsőház felé. Valamit tennie kellett, még ha vakon is.
Erzsi néni, aki a folyosó végén állt, remegve szorította a száját, szemei rémülten tágultak. Köves Dezső bá, a nyolcas lakásból kilépve, kezében egy régi, krémszínű kalapot szorongatott, tekintete zavartan tévedt a rohanó vízáradatra. „Ilyen még sose volt… sose…” – dadogta, hangja elcsuklott. Kerekes Marietta, aki az anyja ajtaja réséből figyelt, most már teljesen kilépett a folyosóra, sápadt arccal, szemei könnyesek voltak.
Ebben a felfokozott, szinte apokaliptikus hangulatban, egy váratlan alak tűnt fel a földszinti lépcsőfordulóban. Varga Nóra volt az, lépései meglepően nyugodtak, mintha kívülállóként szemlélné a pusztulást. Drága, sötét ruhája szinte érintetlen maradt a fröccsenő víztől, és bár arcán halvány nyugtalanság ült, a mozdulatai céltudatosak voltak. Kezében egy apró, csillogó tárgyat szorongatott, egy elegáns, márkás sminktükröt, melyet egy pillanatra elejtett a folyosó közepén lévő vizes szőnyegre. Ahogy lehajolt érte, egy idegen luxusautó fényszórója villant be a ház előtti ablakon, sejtelmesen megvilágítva egy pillanatra Nóra profilját, melyen egy villanásnyi, alig észrevehető elszántság és titokzatos várakozás tükröződött. Felkapta a tükröt, és anélkül, hogy bárkire ránézett volna, elindult a lakása felé, mozgásában valami megmagyarázhatatlan sürgetés rejtőzött. A ház tovább nyögött és recsegett, a víz már bokáig ért a földszinten.