Névtelen üzenet a másodikon — más fényben

Bálint nem válaszolt Erikának, hirtelen megszakította a hívást. Enci számonkérő pillantását kikerülve, szótlanul lódult meg a lépcsőforduló felé, miközben a barna borítékot mélyre süllyesztette a kabátja belső zsebébe. Enci tehetetlen dühében a folyosói korlát kőpárkányára csapta a tepertős pogácsákkal teli tálcát; a fém éles csörrenése végigrezgett a gangon, felriasztva a leskelődő szomszédokat.
A szomszédos ajtó mögött, a második emeleti lakás félhomályában Kelemen Dániel tenyere izzadt a mobilt szorítva. Kényszeresen ellenőrizte a bejárati ajtó dupla zárját, miközben a tegnap esti hirtelen döntésének súlya fojtogatta. A céges hálózatról éjfélkor letöltött bizalmas adatállomány ott pihent a titkosított pendrive-on a fiók mélyén – a visszautat végleg elvágta maga mögött, és a pánik lassan felőrölt minden ésszerű gondolatot.
Ekkor a kijelzője éles fénnyel felvillant. Egy ismeretlen számról érkező rövid üzenet állt a képernyőn: „Tudjuk, mit tettél tegnap éjjel. A Vászoly utca nem véd meg.” Dániel gyomra görcsbe rándult, a szívverése elnehezült. A folyosóról közben Fekete Zoltán, a közös képviselő kimért léptei hallatszottak, aki a szokásos reggeli körútján a hirdetőtáblát igazgatta.
Dániel a résnyire húzott függöny mögül nézte a szürke udvart, ahol a lakók gyanakvó pillantásokkal kísérték egymás mozdulatait. A tegnap esti titok elszabadult, és Dániel pontosan tudta, hogy a háttérben zajló zsarolások tengerében ő lesz a következő áldozat.