A kapualj szorításában

Bálint kettesével szedte a lépcsőfokokat lefelé, miközben a mellkasát fojtogató szorítás egyetlen pillanatra sem enyhült. A kabátja belső zsebében lapuló barna boríték nehéz volt, mint egy darab ólom. Csak a földszinti kapualj félhomályában, a hideg kőfalnak támaszkodva állt meg, amikor a mobilja újra csörögni kezdett a tenyerében.
Erika neve villogott a kijelzőn, a hívás sürgető vibrálása átjárta Bálint egész testét. Amint megnyomta a zöld gombot, a nő kétségbeesett, dühös hangja csapott le rá:
– Nem teheted le rám, Bálint! A magánklinika előlegét ma délig át kell utalni. Ha nem fizetsz, visszamondják a vizsgálatot, és a jövő héten már mindenki látni fogja rajtam a cégnél! Hallasz engem? Nincs több időnk hallgatni!
– Maradj csendben, a házban vagyok! – sziszegte Bálint szaggatottan, miközben kétségbeesetten nézett fel a lépcsőforduló felé. – Enci fent van a gangon, gyanakszik. Pár perce majdnem lebuktam előttük a borítékkal.
– Nem érdekel Enci! – vágott közbe Erika ruthless határozottsággal. – Ha egy órán belül nem rendezed a számlát, odamegyek a Vászoly utcába, és Enci meg a közös képviselő előtt tálalok ki a gyerekről. Választanod kell: a karriered és a nyugalmad, vagy a pénz!
Ekkor a földszinti magánrendelő ajtaja halk nyikordulással résnyire nyílt. Dr. Szabó András megviselt, borostás arca bukkant elő a homályból. Az orvos karikás szemei meglátták a Bálint kabátjából kidudorodó borítékot, és kapzsi elégedettség villant át az arcán. Bálint csapdába esett: a háta mögött a zsaroló orvos, a vonalban a fenyegetőző szeretője, a feje felett pedig a gyanakvó menyasszonya várt a végső csapásra.