A hívás a legrosszabbkor

Bálint zsebében ekkor éles rezgéssel megszólalt a munkahelyi telefonja. Balog Henrik egyetlen gőgös biccentéssel elviharzott a földszint felé, hagyva, hogy a fenyegetése úgy üljön a folyosó levegőjében, mint a bent rekedt olajszag. Enci még mindig a tepertős pogácsákkal teli tálcát szorongatta, szemeiben kérdések és vádak záporoztak, de Bálintnak nem volt ideje magyarázkodni. A kijelzőn Erika neve villogott – nem a céges kóddal, hanem a magánszámán.
– Most nem tudok beszélni – sziszegte Bálint, miközben két lépést hátrált a korlát felé, kikerülve Enci kinyújtott kezét.
– De muszáj! – csattant fel Erika fojtott hangja a hangszóróból, eléggé hangosan ahhoz, hogy Erzsi néni a résnyire nyitott ajtó mögött közelebb nyomja a fülét a fához. – Az orvosnál vagyok, Bálint! A vizsgálatnak ára van, és a doki közölte, ha nem fizetsz azonnal a hallgatásáért, mindent elmond Encinek. Ráadásul a vizsgálati leleteket sem adja át!
A lépcsőfordulóban ekkor nehéz csoszogás törte meg a feszültséget: Dr. Bordás András bukkant fel kopott zakójában, sárga füzettel a kezében. A professzor megállott Bálint mellett, és szigorú pillantással méregette a falból kiálló villanyórát.
– R egyenlő U per I, fiatalember! Ha a feszültség nő, az áramerősség is elszabadul! Nikola Tesla nem azért találta fel nekünk a váltóáramot, hogy maga a lépcsőházban ordítozzon a telefonba! – oktatta ki Bálintot, majd méltóságteljesen továbblépett a gangon.
Bálint homlokán hideg izzadságcsepp gördült le. A zsebében lapuló barna borítékban lévő pénznek Balog Henrik végrehajtójához kellett volna kerülnie holnap reggel nyolcig, különben utcára kerülnek Encivel. De ha most nem hallgattatja el Erika zsaroló orvosát, a titkos viszonya és a születendő gyerek híre még azelőtt romba dönti az életét, hogy a végrehajtó egyáltalán kiérne.