Névtelen üzenet a másodikon

Dániel a második emeleti folyosó hűvös homályában állt meg, torkában dobogó szívvel. Odalentről még felhallatszott a lépcsőházban tolongó lakók tompa moraja és Marietta határozott hangja, ahogy a gázszag miatt sürgette a felhúzódást, de Dánielt most egészen másfajta rettegés kerítette hatalmába. Remegő ujjal nyúlt a kabátja belső zsebébe, megszorította a barna borítékot, majd előhúzta a mobilját.
A kijelző épp abban a pillanatban villant fel. Egy ismeretlen számról érkezett rövid üzenet állt rajta, amely hideg pontossággal utalt a tegnap éjjel hozott végzetes döntésére: „A feltöltött állományokat rögzítettük. Ha nem teljesíted a feltételeket reggelig, az egész anyagod nyilvános lesz.” Dániel gyomra görcsbe rándult, a hűvös folyosón elöntötte a víz.
– Rossz híreket kapott, Dániel úr? – csendült fel egy halk, kimért hang a háta mögött.
Köves Dezső bá lépett ki a nyolcas lakás ajtaján, fején a megszokott, gondosan lekefélt kalappal. A szürke zóna idős mestere egy pillanatra végigmérte a fiatalembert, majd megigazította a hóna alatt tartott mappát. Dezső bá tekintetében nem gyanakvás ült, hanem a sokat látott, dörzsölt emberek óvatos megértése.
– A digitális papír gyorsan ég, de a nyoma megmarad – tette hozzá halk suttogással Dezső bá, egy lépéssel közelebb húzódva. – Ha valami igazolás vagy hiányzó dátum kéne a megnyugváshoz, a szomszédok közt mindig akad megoldás. De amit a telefonon küldenek, ahhoz hidegvér kell, nem kapkodás.
Mielőtt Dániel megszólalhatott volna, a folyosó távolabbi szegletében, Tormai főtörzs ajtaján dörrenő, türelmetlen kopogás visszhangzott végig. A résnyire nyitott ajtó mögül Etelka összetéveszthetetlen, édeskés parfümjének tömény illata áradt ki a huzatos folyosóra. Dániel szorosan a falhoz lapult: odalent a szuterénben a szivárgó gáz jelentett veszélyt, a másodikon viszont a saját tegnap esti titka kezdte fojtogatni.