Gázszag a szuterénből

Dániel összerándult, és szorosabbra húzta magán a kabátot, görcsösen szorítva a barna borítékot a belső zsebében. Mielőtt azonban válaszolhatott volna Erzsi néni nyílt vádjára, a lépcsőház hűvös huzatában szúrós, nehéz szag csapta meg az orrukat. Nem a megszokott doh- és dohányfüstkeverék volt az, ami a szuterén felől áradt, hanem valami sokkal veszélyesebb: a gáz kékes, maró aromája.
A szuterén lépcsőjén szaporán kopogó léptek visszhangoztak. Kerekes Marietta bukkant fel a félhomályból, zseblámpája fénysugarát kapkodva vetítette a dohos falakra. A lány arca szokatlanul sápadt volt, és még a mindig kimért tartása is elernyedt a hirtelen riadalomtól.
– Professzor úr, Erzsi néni, azonnal menjenek feljebb! – kiáltotta Marietta, hirtelen elfojtva az első emeleti korlátnál zajló feszült szópárbajt. – Odalent a szuterénben a régi konvektor szivárog. Nem sima hiba, az elzárószelep adta meg magát, és a gáz gyorsan gyűlik a zárt térben!
Bordás professzor rosszallóan horkantott egyet, mint aki nem tűri, hogy egy fiatal vegyészhallgató kioktassa.
– Ugyan már, kislány! A gázvezetékek nyomásszabályozása szigorú fizikai törvények alapján működik, ne keltsen indokolatlan pánikot!
– Én vegyészetet tanulok, professzor úr, pontosan felismerem a kénes adalékanyag szagát! – vágott közbe Marietta keményen, a szakmai meggyőződés erejével. – Ha valaki odalent most szikrát csihol vagy felkapcsol egy hibás kapcsolót, az egész földszint berobbanhat!
Etelka sikoltva lépett hátra a férje mögé, miközben Dániel kihasználta a pillanatnyi zűrzavart. Míg a többiek tekintete a szuterén sötét mélysége felé fordult, ő észrevétlenül kikerülte a csoportot, és gyors léptekkel megindult a második emelet irányába, rettegve attól, hogy a lépcsőházban felgyülemlő feszültség nemcsak az ő titkát, de magát a házat is a levegőbe repíti.