Zárt ajtó a földszinten — új hang

A másodikon uralkodó feszültség árnyékában, odalent a földszinten egészen másfajta dráma bontakozott ki. Erika rémülten, a kabátja alá rejtett csecsemőt szorosan magához ölelve surrant be a kapualjból Dr. Szabó leharcolt magánrendelőjének előterébe. A lány mögött a lépcsőház zaja tompult, de a nyomában rohanó Bálint nehéz léptei már a kövezeten visszhangoztak.
Bálint épp elkapta volna a rendelő kilincsét, ám az ajtó éles kattanással bezárult előtte. A matt üveg mögött felderengő alak kétségbeesett gyorsasággal fordította el a kulcsot. Dr. Szabó, az adósságokba fulladó, remegő kezű háziorvos állt odabent, szemeiben a sarokba szorított ember gátlástalanságával.
– Nyisd ki, Doki, ez nem a te ügyed! – dörömbölt fojtott hangon Bálint a tejüvegen, vigyázva, hogy a lépcsőházban gyülekező lakók meg ne hallják.
– Már pedig nagyon is az én ügyem lett, Bálint – felelte Szabó a zár túloldaláról, miközben tekintete az Erikánál lévő iratokra és a pólyára tévedt. A doki hangja rekedt volt a félelemtől; Dr. Balog Henrik kíméletlen ultimátuma a nyakán függött a felhalmozott kártyaadósságai miatt. – Vagy megszerzed nekem a pénzt reggelig Balog kifizetésére, vagy az egész ház megtudja, kit rejtegetsz. És hidd el, legelőször Enci fogja átvenni a keresztlevelet.
Bálint ökle megállt a levegőben. A zárt ajtó mögött sírásra görbült a csecsemő szája, a földszinti folyosó sötétjében pedig a fojtogató zsarolás hálója végérvényesen ráfonódott.