Névtelen üzenet a lépcsőházban

A nyitott ajtón át a szúrós, maró szagú gáz azonnal elöntötte a földszinti folyosót. Bálint maga mögé terelte Erikát, aki a kabátja alá rejtett csecsemőt védve sietett a lépcsőház felé. Dr. Szabó megtörve, tántorogva követte őket, miközben a szuterénből kirohanó Székely Ricsi a lépcsőkorlátot markolva kiabált a felette lakóknak:
– Mindenki menjen ki az utcára! Ne kapcsoljatok villanyt!
A kiabálásra több ajtó is feltárult. A második emeleten Kelemen Dániel lépett ki a folyosóra, de mielőtt megérthette volna a lent uralkodó káoszt, a zsebében élesen megrezzent a telefonja. Egy ismeretlen számról érkezett rövid üzenet villant fel a kijelzőn: „Tudom, mit tettél tegnap este a rendszerben. Ha nem fizetsz, a rendőrség kapja meg a naplófájlokat.”
Dániel gyomra görcsbe rándult. A tegnap éjszakai hirtelen, kétségbeesett döntése – amikor a cég belső adatbázisából törölt bizonyos kényes bejegyzéseket – most hirtelen valósággá vált. Kényszeresen újra meg újra frissítette az üzenetküldőt, de újabb megkeresés nem érkezett. A folyosón kavargó, fojtogató gázszag és a lefelé tóduló szomszédok zaja háttérbe szorult a fejében ketyegő pánik mögött.
Lent a kapualjban Bálint Erika vállát fogva igyekezett kitolni a nőt a friss levegőre, miközben gyanakvó pillantással pásztázta a kiürülő lépcsőházat. Szabó doki a falnak támaszkodva próbált lélegzethez jutni, de Dániel, aki dermedten állt a másodikon, tudta: a gázszivárgás csak a legkisebb probléma abban a hálóban, ami épp ráfonódik a házra.