Névtelen figyelmeztetés

Dániel a dühöngő tömeg élén megtorpant, amikor Karesz ajtajánál a zsebében élesen megrezzent a telefon. A folyosói tolongásban, ahol a lakók ordítva követelték a villany helyreállítását, a kijelző hideg kékes fénye egyetlen pillanatra megvilágította rémült arcát. Nem a felhalmozott értesítések vagy a munkanélküli lét szorongató gondolatai törtek rá, hanem egy ismeretlen számról érkező rövid SMS: „A döntésed nem maradt észrevétlen.”
A gyomra görcsbe rándult. Tegnap éjjel hozta meg a kétségbeesett döntést, amikor elküldte a felmondólevelét a cégnél, hogy végleg kiszálljon az adatelemzői mókuskerékből. Senkinek nem szólt róla. A vaksötét lépcsőházban, ahol Várkonyi teátrális üvöltése keveredett a szuterénből felhallatszó énekkel, Dániel hirtelen úgy érezte, a falak nemcsak magukba szívják a ház titkait, de továbbítják is azokat.
Hátrált egy lépést a korlát felé, miközben Szabó Gábor ököllel verte a faajtót. A kijelző fénye kialudt, s újra elnyelte a sötétség. Az ismeretlen feladó nem hagyott visszahívható számot, de a fenyegetés élesebb volt, mint a biztosítéktábla kénes szaga. Dániel tehetetlenül állt a kaotikus zajongás közepén: az egzisztenciális szakadék szélén egyetlen névtelen üzenet elég volt ahhoz, hogy megértse, a ház sötétjében valaki pontosan nyomon követi minden lépését.