Láncreakció a sötétben

Bálint még fel sem dolgozhatta a doktor zsarolását, amikor az emeletek felől megremegtek a stukkós betonfalak. A második emeleten Radó Károly, a bukott rocker részegen tövig tekerte a gigantikus Marshall erősítőit. A falakon átütő, fülsiketítő gitársikoly végigsöpört a lépcsőházon, egyetlen csapással elfojtva a zöld ajtó mögül kiszűrődő gyermeksírást.
A túlterhelt hálózat azonban nem bírta az erőszakos terhelést. Karesz gátlástalanul rácsatlakozott Sipos Bendegúz illegális, kriptobányászathoz kiépített nagyfeszültségű vezetékére. A földszinti főkapcsolótáblában éles, kénes szagú szikraeső robbant fel, majd vakító kék villanás kíséretében a teljes épületben meghalt az áram. A villanyórák végső kattanása után vaksötét borult a Vászoly utcai házra.
A fojtogató feketeségben pillanatok alatt kitört a pánik. Csattanva nyíltak a lakásajtók: Kelemen Dániel riadtan kiabált a lépcsőfordulóban, Szabó Gábor a korlátnak ütközött a homályban, Enci pedig kétségbeesetten szólongatta Bálintot a gangról. A zűrzavart Várkonyi Gábor paranoiás, színpadias üvöltése és a szuterénből felmorajló Lugosi Jenő-féle operaária tette még tébolyultabbá.
– Lerúgjuk az ajtódat, te barom! – üvöltötte Dániel, miközben a lakók lincshangulatban tódultak Karesz lakása felé. Bálint a tejüveg ajtó gombját szorítva állt a sötétben. A rendelőben Dr. Szabó dermedten hallgatott, miközben az emeleten elszabadult a pokol.