Nesztelen léptek a sötétben

Dániel óvatosan hátrált a korláttól, és a sötétbe burkolózó lépcsőforduló felé húzódott, hogy megmeneküljön Balog Henrik metsző pillantása elől. Az ügyvéd hűvös hangja még mindig ott visszhangzott a fordulóban, miközben Fekete Zoltán hevesen jegyzetelt a zseblámpája fényénél.
Az első emeletre érve Dániel majdnem felborította Bálintot, aki egy elemlámpával a kezében, szaggatott légzéssel kapkodott a korlát után. A biztonsági őr arca fehéredett a félelemtől, tekintete a saját ajtaja felé kalandozott, mintha attól tartana, hogy a homályból bármelyik pillanatban előléphet valaki. Nem vett tudomást Dánielről; csak a saját belső szorongása hajtotta lefelé.
Ugyanebben a pillanatban a folyosó végén résnyire nyílt Dr. Bordás András lakásának ajtaja. Toemai főtörzs lépett ki rajta nesztelenül, és a sötétben gyors mozdulattal igazította meg a tányérsapkáját. Mielőtt az ajtó teljesen bezáródott volna, Etelka sziluettje derengett fel a résben. A lépcsőházi árnyak között lapuló Erzsi néni kárörvendő, halk köhögéssel jelezte a félig nyitott ajtó mögül: mindent látott. A rendőr megtorpant, majd sietős léptekkel indult lefelé, mintha csak egy lakossági bejelentést ellenőrizne a szuterénben.
Lent a földszinti raktár mellett Székely Ricsi ült egy törött műanyag rekeszen, megtörten nézve a csomagtartóból kimentett csempészárut. Dániel megállt a lépcső alján, amikor a zsebében lévő telefon újra rezegni kezdett. A kijelző kék fénye megvilágította izzadt arcát: a zsaroló újabb lépést tett.