Mérnöki precizitás a lépcsőházban

A másodiki folyosó hűvös csendjét nyikorgó ajtópántok törték meg. Dr. Bordás András a félig nyitott ajtóban állt, kopott kötött mellényében, és szinte mérnöki pontossággal mérte fel a lépcsőfordulóban uralkodó feszültséget. A volt tanár nem hitt a puszta feltételezésekben; ő kizárólag a fizika kíméletlen szabályaival magyarázta a házban zajló folyamatokat.
– Az ellenállás nem más, mint a feszültség és az áramerősség hányadosa, R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kellene! – jegyezte meg élesen, amikor a lépcsőn felbukkant Marietta. – Ha a rendszerben megnő az áram, valahol óhatatlanul kiég a biztosíték. És ebben a házban most túlságosan magas a feszültség, kisasszony.
A vegyészhallgató lány szorosan magához vonta a táskáját, amiben halkan megzördültek az anyja, Lívia által elcsent receptköteles tabletták. Marietta pontosan ismerte a hatóanyagok pontos képletét és a veszélyes dózisokat; tudta, milyen katasztrófához vezetne, ha a megroppant lakók nem megfelelő gyógyszerkombinációhoz jutnának. Bordás professzor szúrós tekintete egy pillanatra elidőzött a lány zaklatott arcán, mintha egy hibás reakcióvázlatot próbálna fejben értelmezni.
A szuterén mélyén eközben Lugosi Jenő a dohos sötétben a ház régi tervrajzait lapozgatta. Odakint a lépcsőházban Erzsi néni némán méregette a szomszédokat, miközben Dániel bezárt ajtaján túl a monitor kékes fénye csöndben várt a következő lépésre.