Kényszerű paktum a rendelőben

Erika reszkető kézzel szorította magához a vékony pokrócba csavart csecsemőt, miközben riadtan végigrohant a földszinti, salétromos szagú folyosón. A bejárati ajtó zárja épp csak kattant mögötte, ahogy besurrant Dr. Szabó leharcolt magánrendelőjébe. Bálint alig néhány lépéssel lemaradva érkezett a nyomában, de a matt üveges ajtó kíméletlenül rázáródott az orra előtt. Belülről fémesen fordult el a kulcs.
– Nyisd ki, Doki, ne csináld ezt! – dörömbölt Bálint fojtott, torki hangon, miközben tekintete vadul vizslatta a homályos üvegtáblát. A lépcsőházból gyanús zajok szűrődtek le: Zoltán ma is körbejárt a házban, kíméletlen alapossággal ellenőrizve a közös terek rendjét, léptei baljóslatúan visszhangoztak a hideg kövezeten.
A rendelő dohos, olcsó fertőtlenítőszerrel átitatott félhomályában Dr. Szabó orvoshoz méltatlan, megtört tartással állt. Az asztalán kártyadokumentumok és Dr. Balog Henrik kényszerárverező ügyvéd legújabb, utolsó figyelmeztetést tartalmazó fizetési felszólítása hevert. Szabó lassan elfordította a reteszt, és épp csak annyira nyitotta ki az ajtót, hogy Bálint bepréselhesse magát a szűk helyiségbe.
– Egyetlen fillérem sincs, Bálint – suttogta az orvos, miközben Erika a háttérben, a vizsgálóasztal szélén sírva próbálta csillapítani a gyermeket. – Henrik még ezen a héten utcára tesz és elárverezi a rendelőmet, ha nem rendezem a tartozást. De most úgy tűnik, te fogsz segíteni nekem.
– Miről beszélsz, Doki? Megőrültél? – hűlt el Bálint, és gyanakodva lépett közelebb.
– Vagy szerzel nekem pénzt Balog kifizetésére, vagy most rögtön átsétálok Encihez – nyúlt a kilincs felé Dr. Szabó, miközben tekintetében jéghideg, kétségbeesett számítás lobbant. – Megnézzük, mit szól a drága párod a titkos gyerekedhez.