Mérnöki képlet a sötétben

Amikor az ellenőrök sarkon fordultak, a kirobbanni készülő pánikot váratlanul egy száraz, köhögésszerű hang vágta el. Dr. Bordás András lépett ki az első emeleti korláthoz kopott kardigánjában, kezében egy apró zseblámpával.
– R = U/I, tisztelt hatóság! – jelentette ki a professzor olyan természetességgel, mintha még mindig az egyetemi katedrán állna. – Ha a tisztelt közös képviselő nem ignorálta volna az elektromos hálózat alaptörvényeit, és nem kókler módon foltozta volna a biztosítéktáblát, Tesla váltóárama ma is hibátlanul látná el ezt a matuzsálemet.
A szabatos, hűvös mérnöki logika pillanatok alatt lecsillapította a gangon örvénylő kiabálást. Fekete Zoltán hebegve próbált ellenkezni, de Bordás egyetlen határozott intéssel fojtotta belé a szót, pontosan megjelölve a főkapcsoló zárlatának fizikai okát. A társasház ritka, józan pillanata volt ez: a tudomány nyers tényei egy szempillantásra felülírták a vak hisztériát.
Marietta a korlát árnyékából figyelte a jelenetet, miközben ujjaival a kabátzsebében lapuló hiányos nyugtatós dobozt szorongatta. Szabó Gábor elgyötört, izzadt arcát látta a felvillanó fényekben, s pontosan tudta, milyen veszélyes bogyókat adott el az anyja a férfinak a szorongása ellen. A lány torkában gombóc feszült: ha nem szól, a férfi szívrohamot kap a szertől.
Bálint kihasználta a rögtönzött kiselőadás keltette zavart. Csendben visszahúzódott a sötét folyosóra, és halk léptekkel Erzsi néni ajtaja felé indult. A résnyire nyitott lap mögül halovány gyertyafény szűrődött ki. A férfi ökle megállt a levegőben: tudta, ha most belép, az öregasszony zsarolási hálójába gabalyodik, de a hatóság ultimátuma nem hagyott más kiutat.