Hatósági fénysugarak

A sötét kapualjban váratlanul sárga fénykévék hasítottak a vaksötétbe. A katasztrófavédelem két egyenruhása és az építésügyi hatóság ellenőre határozott léptekkel lépett be a társasházba, nyomukban a zseblámpájával kétségbeesetten hadonászó Fekete Zoltánnal. A lakossági bejelentés nyomán kivonuló hatóság jelenléte azonnal megfagyasztotta a levegőt a lépcsőházban.
A korlátok mögül feszült tekintetek követték a felvillanó fénysugarakat. Várkonyi Gábor az első emeletről dühösen kiabált le a hivatalnokoknak, teátrális felháborodással kérve számon az alaptalan zaklatást, míg Varga Nóra karba tett kézzel, elutasító haraggal méregette a fejet csóváló ellenőröket. A másodikon Karesz a résnyire nyitott ajtaja mögött lapult, a rémülettől dermedten; biztos volt benne, hogy a bányászgépekre kötött erősítője miatt hívta ki valaki a hatóságot. Odalent a belső udvaron Székely Ricsi még próbált lazán vigyorogni, miközben gyorsan rácsapta a kocsija csomagtartóját a csempészett árukra.
A vezető ellenőr a villanyóra-szekrény és a szuterén felől áramló szagok vizsgálata után megállt a lépcsőfordulóban. Hangja kimért volt és kíméletlen, ahogy kiadta az ultimátumot a sápadt közös képviselőnek. Az épület elektromos hálózata és a gázvezetékek állapota közvetlen életveszélyt jelent. Vagy azonnali, csillagászati összegű kényszerfelújítási alapot szavaznak meg a lakók, vagy a hatóság még a héten lakatlanná nyilvánítja a házat, és elrendeli a teljes kilakoltatást.
A hírre halálos csönd telepedett a folyosókra. Bálint a félemeleti árnyékból nézett fel a második emeletre, ahol Enci épp Nóra lakásába hordta a holmiját; a biztonsági őr egóján ejtett sebet és a féltékenységet most egyetlen pillanat alatt söpörte el a mindannyiukat fenyegető összeomlás árnyéka.